Válogatás műtárgyainkból

Konstábler bot

Az 1848-as évek rendőrének szolgálati jelvénye volt a buzogányszerű, mintegy 30 cm hosszú, feketére fényezett, fából készült acélgombos konstáblerbot, melyben utasításokat, jelentéseket lehetett elhelyezni. A városi rendőrséget szerelték fel általában ilyen bottal. Ha valakit megérintett vele a rendőr, annak ellenszegülés nélkül követnie kellett a konstábler utasításait. A konstáblerbotnak semmi köze nincs a gumibothoz, amelyet a magyar rendőrségnél 1932-ben rendszeresítettek.

Zrínyi sisak

1909-ben, Boda Dezső főkapitánysága idején került bevezetésre a Zrínyi sisak az új egyenruha részeként. A sisakot I. Ferenc József kívánságára rendszeresítették. Az 1909-től rendszeresített egyenruhát Nemes Mihály festőművész tervezte, aki az új rendőrsisak tervezésének alapjául az ősi jászsisakot választotta. Ez a sisak végig vonul a magyar viselettörténelmen és a maga teljes szépségében a Zrínyi sisaknál tetőzik. Nemes Mihály alaposan szemügyre vette a szigetvári hős akkor Bécsben őrzött sisakját. A tervezésnél a művész arra törekedett, hogy olyan sisakot tervezzen, amely megfelelő az ünnepélyes alkalmakra. 1909-ben a pesti utcákon megjelent a Zrínyi sisak.

Sisak leírása: 10 alumínium borda (tiszteknél sárgaréz borda) osztja gerezdekre a fekete lakkbőrrel bevont nemezsisakot és belül parafabetét kerül a sisak és a rendőr homloka közé. A sisak négy szellőző furattal, a füleknél kétoldalt esővíz levezető csatornával van kiegészítve. Elől, középen nagyméretű cserfa és babérággal díszített koronás magyar címerrel van ellátva.



Kántor

(1951. május 1- 1964. június 21.)

Kántor 1951 májusában született, apja: Kormos, anyja: Kofa. Kántor 1 éves kora után Budapest Hős utcai kutyatelepről került ki a Rákoshegyi Őrsre és, mint járőrkutya teljesített szolgálatot. A Rákoshegyi Őrsről Kántort később visszavitték a Hős utcai kutyakiképző iskolába.

1953-ban indult először nyomozókutya-vezetői tanfolyam és ebben az évben kapták meg a megyei rendőr-főkapitányságok az első nyomozókutyákat. A 2 hónapos kiképzés után Kántor 1953. május 10-én került a Vas Megyei Rendőr-főkapitánysághoz, mint nyomozókutya. Élelmet csak gondozójától fogadott el és csak a saját edényéből. Hosszabb vidéki szolgálatai közben még új edényből sem fogadott el ételt, inkább éhezett.

Kántor 1954-ben, 1957-ben, 1961-ben megnyerte az Országos Nyomozókutya-versenyt. A németjuhász fajtájú kutyát 536 esetben vetették be, amiből 279 esetben sikerrel is járt -176 esetben bűnügyben, 103 alkalommal pedig „határeseményben”.

Kántor gazdája Tóth Tibor alhadnagy volt. Kántor mai napig a legnépszerűbb nyomozókutya, kitömött teteme a múzeumunkban található meg.

Kántor hosszú nyomkövetésekkel bírta az üldözést, ami legtöbbször 10-15-20 km-es nyomokból tevődött össze. A nyomhoz való ragaszkodása erős volt és vonzó, ha elvesztette a nyomot, akkor hangadással jelezte azt, de más idegen nyomra nem tért át. A helyszínes bűncselekmények és határesemények eseteiben nyomkövetésben megtett út hossza 1365 km 280m.

Kántor rengeteg tyúktolvajt segített kézre keríteni, de súlyos bűncselekmények tetteseinek elfogásaiban is közreműködött.

1963. december 11-én volt az utolsó igénybevétele Szombathelyen a Sportpalotában, ahol ismeretlen tettes öltözői pénzlopást követett el. Az ipari tanulókat csoportba felállították, de azok közül nem választott ki senkit, mert azokon a ruházat nagyon szennyezett elvonó ingerrel telt volt, így helyette tárgykiválasztást hajtott végre a személyek által letett tárgyakra. A megtalált sértett erszényéről vett szimat alapján a kutya kiválasztotta T. nevezetű személy tárgyát, aki a bűncselekmény elkövetését beismerte. Már ezen munkájához is a gépkocsiba történő beszálláskor úgy kellett felsegíteni, mivel a hátsó részét már nem tudta maga után húzni. A munka befejezése után a kocsiról úgy kellett levenni. Másnap reggel már a házából sem lehetett kicsalni az evéshez, ettől kezdve legtöbb esetben fekve ette meg az ételét. Kántor végül megkapta a szolgálat alól való felmentését, és mint tiszteletben tartott lett fenntartva.

Kántort 1964. június 21-én altatták el, miután a hátsóvégtag- és keresztcsontelhalásban szenvedő állat már sem mozogni, sem enni nem volt hajlandó.

Tetteit rengeteg újságcikk után sikeres regény, majd TV filmsorozat örökítette meg. Életéről film is készült Tuskó nevű fajtársa főszereplésével.